Még kísért a múlt – avagy a szocializmus 40 évének káros hatásai a mai gazdaságra
Nem én tehetek róla, nem én vagyok a hibás! – halljuk sokszor gyermekeinktől. Miért is ne hallanánk, hiszen talán már észre sem vesszük, milyen sokszor mutatunk negatív példát azzal, hogy mi is kerüljük a felelősségvállalást, vagy a körülményeket okoljuk. Miért lenne ez másképp a magyar gazdaságban?
Magyarország közel egymillió vállalkozás országa. Hazánkban a több mint 540 ezer társas vállalkozás mellett 400 ezret meghaladó egyéni vállalkozást tartanak nyilván. Örvendezzünk! Vagy mégsem?
Azért ezek a hatalmas számok elgondolkodtatóak, különösen annak tükrében, hogy Szlovákiában, Lengyelországban vagy Ausztriában kevesebb, mint fele ennyi, Szlovéniában pedig tized ennyi cég működik. Hol a hiba? Ennyi céggel a régió élvonalába kellene tartoznunk, mi mégis sereghajtók vagyunk.
A túl sok vállalkozás, a felaprózódott cégstruktúra igen káros a magyar gazdaságra. Különösen igaz ez akkor, amikor válság van, amikor a piacszűkülés és gazdasági nehézségek miatt fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozások hungarikumként tekintenek a lánctartozásra, és a körülményeket okolják minden problémáért.
Be kell lássuk, hogy vérünkben van a „majd megoldódik” és a „keressünk egy felelőst” hozzáállás. Jó, foghatjuk a szocializmusra. Hiszen a „gondoskodó” államtól 40 éven keresztül vártuk és kaptuk a helyettünk meghozott (jó vagy rossz) döntéseket. Aztán 20 éve ujjongtunk. Éljen a szabad, új világ! Ám úgy látszik, hogy időközben öngondoskodó képességünk elcsökevényesedett. Ráadásul mintha a felnövekvő generációk sem tanulták volna meg, mi a felelősség, milyen az, amikor csak magunkra számíthatunk.
Hányszor halljuk TV-ben, rádióban, hogy „nem fizették ki a munkámat, most ebbe az én cégem is belebukik”. És bukik is sok ezer cég, hiszen kis hazánkban egy éven belül minden 35-dik céget felszámolnak. A felszámolt cégek több mint 60%-át sújtják a lánctartozások.
Mit is várunk akkor most az államtól? Hogy fogjon nekünk halat, vagy hogy megtanítson horgászni? És mit várunk magunktól? Hogy egy hibás döntés után találjunk okot, felelőst, vagy azt, hogy elkerüljük a hibás lépéseket? Választanunk kell. Lecserélni a talán kényelmes felelősségkerülő, de kiszolgáltatottsággal járó gondolkodásmódot az önálló, biztonságot nyújtó öngondoskodásra.
Problémák mindig voltak és minden bizonnyal lesznek is. Nincs ez másképp az üzleti életben sem. Válság, konkurencia harc, kockázatok, nemfizetés, jogi procedúrák.
Fel kell nőnünk és fel kell vállaljuk, hogy: RAJTAM MÚ-LIK, ÉN VAGYOK A FELE-LŐS HA HIBÁZOM, DE ENYÉM A SIKER IS HA JÓL DÖNTÖK!
A döntésekhez persze szükség van információkra. Sok friss, minőségi információra. Hisz a felelős döntéshez tudnom kell ki az az ügyfél, aki ki fogja fizetni a munkámat és ki az, akivel jobb, ha nem szerződöm. Megtudhatunk a cégről szinte mindent, amit szeretnénk, cég- és pénzügyi adatokat, megismerhetjük a tulajdonosok egyéb cégeit, hogy volt-e olyan, akit nem vagy csak késve fizettek ki. Akár javasolt hitelkeret-maximumot is azonnal kaphatunk. Ehhez segítenek szolgáltatásaikkal a céginformációs cégek, mint például a piac meghatározó szereplője, az Opten Kft.
Tóth Tamás, a cég ügyvezetője úgy véli, hogy „nem kell minden üzletet megkötni, hiszen jobb egy el nem végzett munka, mint egy elvégzett, de ki nem fizetett”.
Megjelenés dátuma: 2009. december